Az Orsay üzleteiben már régóta nem csak ruhákat és kiegészítőket vásárolhatunk; a kasszák közelében már négy parfüm is vár ránk. Egyről már olvashattatok tőlem ITT, ebben a bejegyzésben pedig megmutatom a kistestvérét, a Celebration-t. Egy olyan illatról lesz szó, ami bár olcsónak számít, amikor megszagoltam, semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy valami kategóriákkal drágább, márkás parfümöt tartok a kezemben. Mint kiderült, nem véletlenül gondoltam ezt...
Az első két Orsay parfümhöz képest ez alacsonyabb, ducibb üveget kapott, a kupak viszont a megszokott maradt. Összességében kellemes ránézni erre a parfümre, az üveg strapabíró, mégis elegáns, a feliratozás sincs túlzásba víve, egészen szép, elegáns darab ez. A fújóka arany színű, nem vagyok vele teljesen megelégedve, sokszor akad, nehéz lenyomni. Gondolkodtam rajta, hogy visszaviszem, de a teszter is ugyanígy viselkedett, így inkább hagytam a dolgot.
A parfüm nyakára egy kis lánc van tekerve egy logós medállal, gyanítom karkötőnek szánták a mérete alapján. Talán emiatt az extra miatt drágább valamelyest a három másik illatnál, úgy emlékszem, ez 5200 Ft körül volt, míg a többi körülbelül 4800 Ft-ért lehet a miénk. Itt az volt a probléma, hogy pár használat után vettem csak le az üvegről a karkötőt és gondolom, ráment némi parfüm, amitől a medál elszíneződött (ez látszik a képen is). Majd valahogy leszerelem és teszek rá másikat, annyi baj legyen. Ennyit a rossz dolgokról, mert minden más miatt nagyon szeretem ezt a parfümöt.
Az illat feje fekete ribizli és bergamot, szíve litchi, rózsa és üröm, bázisa pacsuli és vanília. Igen, elszakadtam a (néha talán túl) édes illatvilágtól (végre) és egy csak nagyon picit édeskés, gyümölcsös-virágos parfüm költözött az életembe. Leginkább a ribizlit és a vaníliát érzem magamon, de azt órákon keresztül, így tökéletes választás nálam egy munkanapra, de van annyira karakteres az illat, hogy akár esti alkalmakra is jó barátunk legyen. Igaz, nem nyáron, a meleg, fülledt napokhoz túl sok lenne számomra, bár alapból nem túl nehéz illat ez.
A végére pedig a megfejtése annak, hogy miért volt olyan érzésem az első találkozáskor, hogy egy luxusparfümöt szagolgatok; sokak szerint, illetve már szerintem is (elmentem egy Douglas-ba ellenőrizni) az illat egy az egyben olyan, mint az Armani Si.
Akik szeretnének egy fiatalos, könnyed, nőies, nem édes illatot a mindennapokra, ami olcsó és tartós is, bátran nézzenek rá erre.
Próbáltátok már az Orsay parfümjeit? Szeretitek a virágos, gyümölcsös illatokat?
