Hónapok óta csend honolt a blogon. Ha behunytam a szemem, már láttam magam előtt a főoldalon átgurulni a száraz kórógalacsinokat, amiket a szél a kietlen utakon is átsodor. Tavaly próbáltam áttérni a videós tartalmakra, illetve egyszerre vinni a blogot és a YouTube csatornát is. Hamar megfogalmazódott bennem, hogy a videókban kevesebb "beauty" tartalmat szeretnék, ezeket inkább a blogon szeretném írni, gyűjtögetni ezeket. Persze, mivel szerves részét képezi az életemnek az, hogy szépségápolási termékekkel foglalkozom, nem marad ki ez a téma sem a videókból, csak annyi minden van még, ami érdekel, hogy a felvételeken valahogy inkább ezeket szeretném megmutatni.
Aztán októberben jött a hideg zuhany: Minden felszerelésem, a kameráim, a laptopom, a telefonom, tényleg minden cuccom bemondta az unalmast. Nem volt mivel videóznom, fotóznom, nem volt min írnom, szerkesztenem. Szépen lassan aztán sikerült pótolni vagy megjavíttatni mindent, de amíg futkostam és idegeskedtem a dolgok miatt, valahogy azt éreztem, hogy jobb nekem így. Jobb a blog nélkül vagy legalábbis nem hiányzik annyira, mint hittem. Úgy éreztem, kicsit meg kell állnom és elgondolkodni ezen az egészen, hogy mi történt, hol hibáztam, mikor imádtam a blogot, imádtam ezt a hobbit. Aztán rájöttem, hogy nagyon hosszú ideje már nem is vettem magamnak semmilyen kozmetikumot. Se sampont, se fogkrémet, se rúzst vagy szemhéjpúdert. Mindent cégek küldtek, mindig azokat használtam, amiket kaptam. A reggeli sminkem sem úgy nézett ki, hogy "amihez kedvem van", hanem úgy, hogy "nézzünk, mit kaptam, mit kellene kipróbálni".
Sokszor kerültem olyan helyzetbe, hogy úgy éreztem, nincs elég bőröm, amire kenhetném a tizedik arckrémet, ami ott vár a komódon, mert még arról sem tudtam véleményt alkotni, amit éppen használok. Gyűltek a termékek, a kedvem pedig egyre rosszabb lett. Nem volt kedvem terméket fotózni, mert nem tudtam, mihez nyúljak. Szerettem volna mindent megmutatni, amit csak kaptam - erre hál' isten az instagram remek platform és ezzel tudtam menteni a menthetőt -, de összességében egyszerűen nem ment. Jött egy-egy lendület, amikor több bejegyzést megírtam és úgy éreztem, behoztam a lemaradást. Aztán másnap reggel megjelent a futár még öt csomaggal.
Nem szeretném, ha bárki félre értené, nagyon hálás vagyok azoknak a márkáknak, akik gondolnak rám és támogatják a blogot a termékeikkel. De megszaporodtak az olyan csomagok, amik egyszerűen csak jöttek. Ismeretlen helyről, megbeszélés nélkül. (Itt zárójelben megjegyezném, hogy volt olyan, hogy az ismeretlen cégnek eladták! az elérhetőségeimet, így kerültem fel a blogger listájukra.) Aztán pár nap múlva jött egy telefon, hogy "Helló, küldtünk neked csomagot, de még nem írtál róla." Az elején próbáltam elmagyarázni, hogy igen, köszi, megkaptam, de még nem volt rá időm, hogy kipróbáljam a terméket, majd ha ez megtörtént, írok róla.
Több céggel meg is szakadt így a kapcsolatom, de van példa az ellenkezőjére is; nagyon jó lett a kapcsolatunk. Mert igen, kapcsolatról kell beszélnünk cégek és bloggerek között. Olyan kapcsolatról, amit ápolni kell. Nem, nem arra gondolok, hogy (bocsánat, de) nyalni egymás seggét, hanem arra, hogy emberségesen kell viszonyulnia egymáshoz a márka képviselőjének és a bloggernek. Megértjük, ha valaki nagyon rossz passzban van vagy beteg. Szívességet kérünk és kérhetünk egymástól; például megkérnek, hogy osszak meg egy hírt vagy akciót instagramon. Én pedig számíthatok arra, hogyha elküldik nekem az új alapozójukat, de nagyon nem passzol a szín, akkor kérhetek egy másikat. Esetleg kérhetek egy másikat azért, mert annyira megtetszett a termék, hogy szívesen csinálnék egy nyereményjátékot, amin kaphatnak egyet (vagy többet) a nézőim/olvasóim.
Ez mind szép és jó, de sajnos tényleg van rossz példa is. Egy idő után az ember tényleg belefullad a sok alapozóba, pláne akkor, ha úgy érzi, hogy csak a baj van velük. Mert aki küldte, egy pillanatig nem foglalkozott azzal, hogy a blogger, aki azt majd felkeni a fejére egy igazi hipóreklám. A csomagba meg a bronzistennők árnyalata került. Ha pedig a hipóreklám szólt emiatt, az volt a válasz, hogy "nem is muszáj kipróbálnod, csak írnod kell róla". Előfordult ilyenkor, hogy elkullogtam és megvettem magamnak a megfelelő színt. NE kérdezzétek miért. Illetve, de, kérdezzétek! Mert nekem is meg kellett volna kérdeznem már akkor magamtól.
Volt nemrég egy elég nagy botrány, tudjátok, amikor a blogger lány nem szállhatott meg a hotelben azért cserébe, hogy ír vagy vlogol róla. Magával az esettel nem is vagyok teljesen tisztában, csak a kommenteket figyeltem. Annyira szomorú volt látni, hogy hányszor jött szembe velem az, hogy a sok ingyen cuccal a bloggerek csak fogják be a szájukat. Ingyen kapod, ne méltatlankodj!
Erről már sokszor és sokan írtunk: Nem, ha valamit azért kapsz, hogy írj róla, az nincs ingyen. Dolgozol vele, próbálgatod, fotózod, megszerkeszted a képeket, akár több órát töltesz azzal, hogy monitorra vesd a gondolataidat.
Nem akarom elengedni a blogom, nem adom fel a hobbim. Csak változtatnom kell és fogok is. Mostantól nem veszem a szívemre, ha egy ismeretlen feladójú dobozzal kopogtatnak (ha éppen itthon vagyok és nekem akarják átadni, szó nélkül visszaküldöm). Nem veszem a szívemre, hogy nem tudok Nektek megmutatni egy olyan terméket, amit alapból nem vettem volna meg magamnak (mondjuk az ára miatt), de ideküldték számomra használhatatlan színben. Mostantól nem fognak az ilyen dolgok nyomasztani és sokkal nyíltabban fogom kezelni az összes bloggal/vloggal kapcsolatos problémát. Már rájöttem, hogy baromira nem nekem kell cikinek éreznem, ha például valaki nem bír jól becsomagolni valamit és emiatt törötten érkezik a tesztelésre kapott cucc.
Lehet, hogy kevesebb termékről fogok véleményt mondani, mint akkor, amikor igazán pörgött a blog - sőt, biztos -, de azokat a termékeket, márkákat, amikről írni fogok, megválogatom és tuti biztos, hogy mostantól csak arról "beszélek", amiről akarok és nem fogok semmiféle nyomást érezni amiatt, hogy "megkaptad, írnod KELL róla". Mostantól majd csak egy jót nevetek azon is, aki azt vágja a fejemhez, hogy "ingyen volt".
Kicsit csapongtak a gondolataim, elnézést kérek, de szerintem a lényeg érthető. Köszönöm, hogy elolvastad. Kommentben bátran írd meg a véleményed! <3
Kicsit csapongtak a gondolataim, elnézést kérek, de szerintem a lényeg érthető. Köszönöm, hogy elolvastad. Kommentben bátran írd meg a véleményed! <3
