Márciusi összegző - Életképek 5.


Bár lassan már egy hét is eltelik az áprilisból, jöjjön egy kis március még, hiszen ez egy fontos hónap volt. Csak úgy szalad az idő, eltelt a fél év, de én talán a legrosszabbakon már túl vagyok.  Kattintsatok tovább, ha kíváncsiak vagytok egy kis havi összefoglalóra! :)

Ahogy azt tudhatjátok, az elmúlt hetek fő attrakciója a vakbélműtétem volt. Mit mondjak... Egy műtét sosem kellemes, mindig fájdalmakkal jár és, bár sajnos többet kellett kórházban lennem, mint amennyire készültem, annyira nem volt vészes. A varratokat, a felépülést nehezebben viselem. Persze ez biztos azért is van, mert már volt műtétem, így az altatástól például nem féltem. Egészen gyorsan gyógyulok, bár nem emelhetek és fürödhetek (kádfürdő-fertőzésveszély). A legrosszabb, amire nem voltam felkészülve, a trombózis elleni injekció, amiből 10 db-ot magadnak kell beadnod otthon. Nem is tudom, hogy fogalmazzak... az elsőnél potyogtak a könnyek. Különben a kórházi csomagom - a bejegyzést ITT olvashatod - nagyon jól sikerült, nem szenvedtem hiányt semmiben. A kórházi ebéd pedig kifejezetten jó volt!


Ha már tavasz, akkor virágok. Szeretem, mikor minden színes és illatos. Az ablakom alatt ibolya nőtt, nőnapra is kaptam virágot és egy szép cserepes margaréta várt itthon, mikor hazaértem a kórházból. A kedvenc tavaszi virágom a tulipán, ebből is 3 csokorral kaptam, úgyhogy nagy volt az öröm. Ha egyszer eljutok odáig, biztos tulipán lesz a menyasszonyi csokromban is. Fehér tulipán, fehér liliom, aminek rózsaszín a közepe és még valami aprófejű rózsaszín virág. <3  


Azt hittem, ahogy beköszönt a jó idő, a macskák megszállják a kertet. Hát tévedtem! A kis piszkok egész nap lustálkodnak és versengenek a helyekért. Napjában 5-6-szor felkelnek enni, éjjel kimennek kujtorogni, különben csak alszanak, amíg kint süt a nap. Oh, és ezen a képen végre látni, hogy Cas oros(s)z kék cicus. 


Persze a lustálkodással egybe tudják kötni a rosszalkodást is. Elkezdtem kiválogatni a GLAMOUR-napi kuponokat, mire visszaértem a szobába, Loki elhelyezkedett rajtuk. Vigyorgó arccal mancsolta és keverte össze őket. Ő örült, én meg ettől befontam a hajam. Na jó, nem, a fonogatást csak úgy unalmamban csináltam. Sajnos ritkán szánom rá magam, pedig mindig rá kell jönnöm, mennyire tetszenek a fonott frizurák.  


Ha már a hajaknál tartunk, a színes idén a divat. Bevallom, hétköznapi szinten távol áll tőlem a zöld szín, valahogy mégis sikerült beleugranom és a L'oréal Blogger Day-en ilyen tincsek kerültek a hajamba. (A beszámolót ITT olvashatod.) Most már kikopik, de biztos nem mondok búcsút a színeknek sokáig. Ezen a képen még láthatjátok a tavaszi táskámat, aminek a színét és a méretét is imádom. Illetve egy szemfestést, ami még nem kapott külön posztot (szeretnétek ilyet?), de nekem nagyon tetszik. 


A blog szempontjából talán ez volt az eddigi legpörgősebb hónap. Sok minden történt, ennek azért is örültem, mert elterelték a figyelmem a fájdalomról, a műtétről. Részt vettem a PIXIBOX & BAG forgatásán, a már emlegetett L'oréal rendezvényen és jelentkeztem az ADEN-lány versenyre, ahol tovább is jutottam. Nagyon izgatott és boldog vagyok, úgy érzem, tartok valamerre a bloggal, illetve a videózás is kezd jobban menni (most is épp videót vágok, míg összeszedem a gondolataim). 

Nagyon köszönöm, hogy itt vagytok, olvastok, kommenteltek! Nagyon sokat jelent ez nekem, hiszem Nélkületek nem lenne értelme egy sort sem leírni. Tudom, közhelyesen hangzik, de így igaz. Köszönöm.

Nektek milyen hónapotok volt? Hamar telnek a hetek, nem? :)

15 megjegyzés:

  1. Nem néz ki jól a szuri. :( Remélem, hogy most már jobban vagy. :) Gyönyörűek a virágok, és nagyon édesek a cicusok. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jobban vagyok, már ég és föld. Köszönöm szépen! :)

      Törlés
  2. Jújj, a szuri... tudom miről beszélsz, tavaly nekem is kellett egy műtét után 10 napig szúrni a véralvadásgátlót, de a végére egész jól belejöttem :D. Remélem már egyre jobban vagy, és szépen lassan minden a megszokott kerékvágásba kerül :).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, mennyivel egyszerűbb lenne tablettával. Az előző műtétemnél még nem volt ez divat, úgyhogy rendesen megijedtem. De az utolsót már kacagva adtam be, bár akkor is brutális, hogy magadat kell szurkálnod. Köszönöm szépen, már sokkal jobban vagyok. <3

      Törlés
  3. További jobbulást!!!
    :-)

    VálaszTörlés
  4. Örülök, hogy jól telt a kórházban töltött idő! Anyunak is kellett így szuriznia magát, szegény annyit topogott és tipródott minden alkalommal, de azt nem hagyta, hogy mi adjuk be neki :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hihi, én sem engedtem másnak. :D Valahogy leküzdöttem, de a toporgás az nálam is megvolt az elején. Aztán arra gondoltam, hogy már csak 4 van, már csak 3, 2, 1... :D

      Törlés
  5. Mielőbbi felépülést kívánok és ajánlom, hogy hagyjanak Neked is helyet a macskuszok az ágyban! :DDD
    Pusza: Reni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Ezt elmondhatnád nekik is, mert most sem tudom kinyújtani a lábam Castieltől... :D

      Törlés
  6. .gyogyulj meg hamar, ez a legfontosabb :) En a szuritol annyira felek, mint egy kisgyerek, tuti nem tudnam magamnak beadni, ha tut latok, be kell csuknom a szemem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :) Megértem, nálam a vérvételnél a "becsukom a szemem, elfordítom a fejem és dúdolászom" módszer szokott beválni. Nem is értem, mi lett velem, hogy itthon meg megoldottam a dolgokat. Azt hiszem, ha muszáj, akkor muszáj. :D

      Törlés
  7. Hát én bevallom, h 6 éve nyuszi voltam magamnak szúrni két hétig a véralvadásgátlót, de talán csak azért, mert a barátom egész gyorsan rábólintott a beadására, így szerencsére nem kellett magamat döfködnöm. Bár mást se tudnék, de elviselni a fájdalmat mégis csak egyszerűbb, mint "okozni". 2 éve az én sipoly műtétem után 1 héttel perforált majdnem a vakbele, így neki is kiszedték, én épp kimozdulhattam az utcára és máris rohanhattam egy másik kórházba, őt ápolgatni meg ezt-azt bevinni (mert persze senki másnak se szólt róla, ne lássák szenvedni).
    Remélem, neked szebben vágták fel (neki mondjuk éjfél előtt picivel az ügyeletes orvos és ráadásul valami fém pöckökkel kapcsolta csak össze, másnap az átkötözésnél óriás szemekkel mutogatták is minden eü. dolgozónak, h a doktor úr milyen fura dolgot csinált, azokat a kapcsokat hosszú évek óta nem használja senki...).
    Szóval pihenj, ápolgasd a sebet, lelked és élvezd a napsütéses tavaszi perceket, nah meg a csodás (virág) illatokat. Én is nemrég szedtem egy szál orgonát, folyton azt kell szaglászni, olyan tökéletes! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A fém pöcköket nem tudom, de nekem nem volt épp perforálás közelben a vakbelem, mert nem "normális" vakbél volt, hanem elhúzódó. Ez annyit tesz, hogy hosszú ideje változó időközönként mindig begyulladt, de sosem találták meg. Már évek óta minden napom hasfájással telt, most már tudjuk miért. Elvileg már 7-8 éve meglehetett, de januárban jutott el odáig, hogy már tényleg nagy fájdalmaim voltak. Lement a gyulladás, így laparoszkóppal (három pontos) ki tudták venni. Így két viszonylag rövid vágásom és még egy lyukacskám lett. Nem ronda, egészen gyorsan is gyógyul.
      Köszönöm, próbálok minden jót kiélvezni! Az orgonát én is szeretem. :)

      Törlés
  8. A cirmók még mindig nagyon cukik. :) A virágok meg szépek. :) Neked pedig jobbulást! Én tuti nem tudnám magam megszúrni, a gondolatától is rosszul vagyok. :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. Én is azt hittem, hogy nem tudom megszúrni magam, de hát... Ha muszáj, akkor muszáj. Majdnem "mondtam", hogy majd meglátod, de inkább azt kívánom, hogy sose lásd meg.

      Törlés