Remélem, nem unjátok a zsákmányos bejegyzéseket, mert most is egy ilyen fog következni. A Bécs melletti (Vösendorf) Shopping City Süd-ben jártunk augusztus egyik utolsó napján. Gondoltam megmutatom Nektek, miket vásároltam, pláne, hogy van pár olyan dolog is, ami miatt még mindig lelkesen ugrálok, annyira örülök neki.  

Azokkal a dolgokkal kezdek, amik a Primark-ból vannak. Mindig úgy veszem észre, hogy egyre több lakberendezési holmi kerül ki a boltban a polcokra. Épp a gyertyák között kallódtam (ebből is csupán csak 2 polcnyi van...), amikor kitettek egy magasabban lévő polcra három csomag valamit. Közelebb érve láttam, hogy hát az a valami nekem kell - a képen látható Harry Potteres dolog volt az. Szerintem nem nagyon kell mit hozzáfűznöm, jópáran vagyunk, akiknek egy ilyen láttán megdobban a szívünk - nem? Jókor voltam jó helyen, le tudtam halászni magamnak egyet. Mire elértem (pici vagyok na, bőven a fejem felett volt), addigra a többit is levették már és kiürült a polc. 8 euró volt, de megérte. IMÁDOM. :) 

Szintén a Primark-ban vettem még egy mustárszínű ujjatlan felsőt, aminek a nyakán gyöngydíszítés van, ez 8 euróról 3-ra volt leárazva. Az iskolakezdés miatt elég sok írószer is volt most és megakadt a szemem egy szetten, amiben rézszínű rajzszögek és márványmintás csipeszek vannak. Mondanom sem kell, hazajött velem, szintén 3 euróért. 

Még mindig Primark - egy pár uborkaforma gélpárna - hűtőből előkapva (talán) lehúzza a puffadtságot a szem környékén. Mostanában sajnos már látom, hogy rám férne, 1 euró 50 centért gondoltam csak kipróbálom, meg hát persze másra is jó lehet. Különben olyan szaga van, hogy megirigyelhetné egy frissen kicsomagolt úszógumi is. 

A cica alakú sütikiszúró a Butlers-ből van - gondolom, ezt itthon is lehet kapni -, 3 euró volt szintén. Kicsit izé ennyi pénzt kiadni egy darab kiszúróért, de elég jó anyaga van, masszív, nem fog eldeformálódni egy adag tészta kiszurkálása alatt. Meg hát, ez egy cica! :P 

A szarvasfejes fülbevalók az Orsay-ból vannak, kb. 5 euróba kerültek. Szeptembertől több ékszermárkánál is lehet oktoberfest inspirálta darabokat kapni, tavaly egy statement nyakláncot vettem, idén a szarvasokat egy ilyen "ünnepi" kollekcióból. 

Nem sok énekes van, akitől sok-sok-sok számot ismerek, az egyik kivétel Katy Perry, akinek a Killer Queen parfümjére teljesen rá voltam csavarodva. (Megj.: jó lenne venni még majd belőle.) Így amikor a Dm-ben megláttam a Mad Potion-t, azonnal magamra fújtam és nagyon tetszett, úgyhogy hazajött velem. Kb. féláron, olyan 15 euróért (14 valamennyiért) vásároltam meg a 30 ml-es kiszerelést.

A végére pedig a sminkcuccok, amiket tényleg nagyon próbálok visszaszorítani és így visszagondolva sikerül is, mostanában alig vettem kencét. De vannak dolgok, amiknek nem bírok ellenállni, ilyen például a Kiko. Nagyon szeretem a márkát, ha kimegyünk, előtte mindig bújom a honlapjukat, hogy mi szép van náluk. De igazából nagyon keresgélni sem kell, nagy képekkel tűzdelt hírlevélben küldték ki a csokikockákra hajazó pirosítójukról szóló híreket. Imádom a csomagolást, a színeket! Ahogy látjátok, kettőt is megvettetem - a négyből -, darabját ~  11 euróért. Hát igen... Azt mondtam már, hogy illatosítottak? Isteni vaníliaillatuk van, ami elég erős is, ha felnyitjuk a csomagolást, nem kell belehajolni a termékbe, hogy érezzük az illatát. 

Ezeket a szépeket vettem Ausztriában. Tetszik Nektek valamelyik? Van olyan, amit megvettetek volna Ti is? Olyan, amit nagyon nem? 

December 25-én Castiel, a cicám eltűnt. A mai napig várom haza. Ez a nap különleges, január 23 az évfordulónk. Évekkel ezelőtt ezen a napon ugrott elém egy parkolóban két kocsi között egy nagyon apró, szürke gombóc. Az utcán született, ott lakott 7 hónapos koráig. Már novemberben elterveztem, hogy január 23-án csinálunk egy videót. Róla és arról, hogy milyen cicát örökbe fogadni az utcáról. Elmondtam volna, hogy milyen fontos, hogy féreghajtót kapjon és mielőbb lássa orvos. Egyszer talán majd lesz erről is szó. Most viszont emlékezni szeretnék ebben a bejegyzésben. Rá, a legjobb barátomra.

Sosem gondoltam volna, hogy karácsony napjának délutánján még látlak a szomszéd kertjében, aztán nem jössz haza. Mikor szólítottunk, ránk néztél, egy pillanattal később már nem voltál ott. Mindig arra gondolok, hogy kiabálnom kellett volna még utánad, nem arra gondolni, hogy elmész a szokásos vadászatodra és nem jössz haza. 

Próbálom mentegetni magam, próbálok arra gondolni, hogy megtettünk mindent. Rengetegen osztották, osztottátok meg a képet a közösségi oldalakon, amivel Cast keressük - nagyon köszönöm mindenkinek! Plakátoltunk, szórólapoztunk, felhívtuk a menhelyeket, állatorvosokat. Bemondattuk a rádióban, pénzjutalmat ajánlottunk fel. Azt hiszem, most már csak azt remélhetem, hogy magától hazajön, ha tud. 

Imádom ezt a macskát, hihetetlen egyéniség. Nagyon nehezen szelídítettem meg, hiszen előttem még senki nem fogta a kezében. Viszont annál jobb barátok lettünk. Ha kiment a kertbe és utánaszóltam, elkezdett futni felém és míg a lábamhoz nem ért, addig sírt. Én szólítottam, ő jelzett, hogy jön. 

Karácsonyra baromira felhízott, csak gurult a fa alatt, de tavaszra leadta a felesleget és hozta sorra a teraszajtómhoz az egereket, hogy megmutassa: én nem tudok vadászni. Bezzeg ő!

A kedvenc helye egyértelműen az ágyam. A takarómat nagyon szereti eltulajdonítani. Ha éjjel a lábamon alszik, lehorgonyozza úgy a takarómat, hogy sokszor nem bírok átfordulni a másik oldalamra sem. 

Loki piciként került hozzánk, Cas éppen kint volt az udvaron. Mikor bejött és meglátta, hogy másik macska jött a házhoz, három napig alig volt hajlandó bejönni. Egy hétig könyörögtem neki, mire hajlandó volt foglalkozni velem és elfogadott mást is (simi, játék) a kaján kívül. Később Lokival nagyon jó barátok lettek. A kedvenc közös elfoglaltságuk a lábamon alvás.

Amire pedig nemrég jöttem rá: Castiel egyszerűen nem bír megülni. Leül, ha ránézek már dorombol, aztán már össze is csúszik. Eldobja magát a konyhakövön, hogy csikizzem a hasát. Aztán elfut a cicatálhoz, hogy kikövetelje a napi 3-4 zacsi löncsös cicakaja adagjának egy részét. De enni is fekve szokott. Így csak fekvő/alvó képeim vannak róla szinte. Így mindenki megjegyezte, miért nem olyan képpel keresem, amin áll. Hát mert nincs olyanom! :D

Ez pedig az utolsó képem róla, egyben az utolsó közös képem vele. Picit sötét sajnos, mert nagyon korán volt, mikor csináltam. Általában úgy keltem, hogy az volt az első, hogy megölelgettem. 

Félre van téve a karácsonyi cicalöncs és jutalomfalat. Remélem, lesz alkalmam odaadni. Nem adom fel, bízom benne, remélem, hogy visszatérsz még. 

Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a bejegyzést is. Nagyon nehéz napokon, heteken vagyok túl, hiányzik ez a kis muci. Így toporog a blog is egy kicsit, mivel Cas volt a társam az írásban. Igyekszem összeszedni magam. 

Nagyon várlak haza, Castiel! <3