Szeretlek Castiel!



December 25-én Castiel, a cicám eltűnt. A mai napig várom haza. Ez a nap különleges, január 23 az évfordulónk. Évekkel ezelőtt ezen a napon ugrott elém egy parkolóban két kocsi között egy nagyon apró, szürke gombóc. Az utcán született, ott lakott 7 hónapos koráig. Már novemberben elterveztem, hogy január 23-án csinálunk egy videót. Róla és arról, hogy milyen cicát örökbe fogadni az utcáról. Elmondtam volna, hogy milyen fontos, hogy féreghajtót kapjon és mielőbb lássa orvos. Egyszer talán majd lesz erről is szó. Most viszont emlékezni szeretnék ebben a bejegyzésben. Rá, a legjobb barátomra.


Sosem gondoltam volna, hogy karácsony napjának délutánján még látlak a szomszéd kertjében, aztán nem jössz haza. Mikor szólítottunk, ránk néztél, egy pillanattal később már nem voltál ott. Mindig arra gondolok, hogy kiabálnom kellett volna még utánad, nem arra gondolni, hogy elmész a szokásos vadászatodra és nem jössz haza. 


Próbálom mentegetni magam, próbálok arra gondolni, hogy megtettünk mindent. Rengetegen osztották, osztottátok meg a képet a közösségi oldalakon, amivel Cast keressük - nagyon köszönöm mindenkinek! Plakátoltunk, szórólapoztunk, felhívtuk a menhelyeket, állatorvosokat. Bemondattuk a rádióban, pénzjutalmat ajánlottunk fel. Azt hiszem, most már csak azt remélhetem, hogy magától hazajön, ha tud. 


Imádom ezt a macskát, hihetetlen egyéniség. Nagyon nehezen szelídítettem meg, hiszen előttem még senki nem fogta a kezében. Viszont annál jobb barátok lettünk. Ha kiment a kertbe és utánaszóltam, elkezdett futni felém és míg a lábamhoz nem ért, addig sírt. Én szólítottam, ő jelzett, hogy jön. 

Karácsonyra baromira felhízott, csak gurult a fa alatt, de tavaszra leadta a felesleget és hozta sorra a teraszajtómhoz az egereket, hogy megmutassa: én nem tudok vadászni. Bezzeg ő!


A kedvenc helye egyértelműen az ágyam. A takarómat nagyon szereti eltulajdonítani. Ha éjjel a lábamon alszik, lehorgonyozza úgy a takarómat, hogy sokszor nem bírok átfordulni a másik oldalamra sem. 


Loki piciként került hozzánk, Cas éppen kint volt az udvaron. Mikor bejött és meglátta, hogy másik macska jött a házhoz, három napig alig volt hajlandó bejönni. Egy hétig könyörögtem neki, mire hajlandó volt foglalkozni velem és elfogadott mást is (simi, játék) a kaján kívül. Később Lokival nagyon jó barátok lettek. A kedvenc közös elfoglaltságuk a lábamon alvás.


Amire pedig nemrég jöttem rá: Castiel egyszerűen nem bír megülni. Leül, ha ránézek már dorombol, aztán már össze is csúszik. Eldobja magát a konyhakövön, hogy csikizzem a hasát. Aztán elfut a cicatálhoz, hogy kikövetelje a napi 3-4 zacsi löncsös cicakaja adagjának egy részét. De enni is fekve szokott. Így csak fekvő/alvó képeim vannak róla szinte. Így mindenki megjegyezte, miért nem olyan képpel keresem, amin áll. Hát mert nincs olyanom! :D


Ez pedig az utolsó képem róla, egyben az utolsó közös képem vele. Picit sötét sajnos, mert nagyon korán volt, mikor csináltam. Általában úgy keltem, hogy az volt az első, hogy megölelgettem. 

Félre van téve a karácsonyi cicalöncs és jutalomfalat. Remélem, lesz alkalmam odaadni. Nem adom fel, bízom benne, remélem, hogy visszatérsz még. 

Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a bejegyzést is. Nagyon nehéz napokon, heteken vagyok túl, hiányzik ez a kis muci. Így toporog a blog is egy kicsit, mivel Cas volt a társam az írásban. Igyekszem összeszedni magam. 

Nagyon várlak haza, Castiel! <3

33 megjegyzés:

  1. Nagyon sajnálom, hogy még mindig nem kerültek elő. :( Remélem, hamarosan hazatalálnak. :)

    VálaszTörlés
  2. Ezt megkönnyeztem. Tudom milyen elveszíteni a kedvencünket, szóval szívemen viselem a sorsotokat. Nagyon nagyon szorítok, hogy Cas haza kerüljön!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ezt csak az érezheti át, akinek van/volt egy fontos állatka az életében. Köszönöm a drukkot!

      Törlés
  3. :((((((((( Remélem előkerül! Nekem is van két cicám, ők bentiek, így szerencsére annak kicsi a valószínűsége,hogy elvesszenek,de ha csak belegondolok,hogy valami bajuk lesz már attól elszorul a torkom. Sokan hülyének néznek amiatt,hogy ennyire kötődöm hozzájuk...lehet igazuk van,de ezt csak az értheti meg igazán,akinek van cicája :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony csak az értheti! Sajnos nálam éppen az a személy nem érti, akinek a leginkább támogatnia kellene. Így még szörnyűbb a helyzet. :(
      Nem baj, mi állatbarátok tartsunk össze! Nagyon köszönöm a drukkot!

      Törlés
  4. Óóó pedig úgy reméltem, hogy örömhírt olvasok : ( elhiszem, hogy nagyon megvisel, társá válik minden kis kedvenc. Szorítok, hogy hazamenjen : (

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos nem örömhír. De nem adom fel! Köszönöm a drukkot!

      Törlés
  5. Ne add fel, Drága! A mi cicunk körülbeül 1 év után lett meg, költözés után tűnt el, hiába kerestük-kutattuk. Majd egy év után, mint egy kis királynő, elénk járult, épen, egészségesen, ducibban mint valaha. Ne add fel, szorítok, hogy hazataláljon! Cas, várnak haza!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 1 év??? o.O El sem tudom képzelni, mit érezhettetek.
      Köszönöm a drukkot!

      Törlés
  6. Próbálj arra gondolni, hogy lehet hogy valakivel nagyon szépen összebarátkozott, és csak jobban megismerik egymást, vigyáz rá esetleg, kitudja egy idős embernél húzza meg magát, mert az azt hiszi, hogy nincsen gazdája. De az is lehet ivartalanítva van, de attól szeme még lehet egy szép cicalányra, vagy egy játszótársra. Vagy az is lehet, hogy az időjárás zavarta meg...Nem megszokott időket élünk, az állatvilág is sajnos felborul. Hiába van január, az idő enyhe pl., az én nagy cicám is kb. hiába hízlalta fel magát. Nem fázik, vadászik, járkál össze vissza, holott régen elég lusta volt és a padlásbeli kéményhez tapasztotta magát reggeltől estig.. Mostmár azért jóval bátrabb magához képest, pedig 2-3 évig ez volt a bevett szokás, amit leírtam. Remélem hazakerül hozzád, elvégre akármilyen jó szándékkal viselné bárki más a gondját, a legjobb helye csakis Nálad van!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ebben reménykedem én is. Talán valaki csak befogadta, nem direkt zárta be. A lényeg, hogy így vagy úgy, de kerüljön haza. Abba nem is akarok belegondolni, hogy mi "más" történhetett vele. Nem és nem. Egyszer hazajön hozzám. Ha nem, akkor pedig csak éljen. Mindegy kivel, csak legyen életben!

      Törlés
  7. Úgy sajnálom. :( De ne add fel, még hazamehet. Szorítok! Nagyon szépséges, és azok a vámpírfogak... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem adom fel! Én is mindig vámpíricának szoktam hívni. :D
      Köszönöm a drukkot!

      Törlés
  8. Nagyon sajnálom :( Remélem előkerül, tudom mennyire borzasztó az érzés :(

    VálaszTörlés
  9. Én is azt mondom ne add fel, az ént történetem Nagybendő Andrásommal még nagyon nagyon nagyon régen történt, egy augusztus 20-i estén kiugrott a második emeletről, az ablakból - nem tudni miért, az ablak nem volt nyitva, csak buktatva volt és reggelre Bendőkém sehol, másfél hónapig jártam sírva az utcákat, minden ház pincéjében kerestem. Másfél hónap múlva, amikor már minden remény elveszett - szólt a szomszéd néni, hogy menjünk le a pincébe mert egy nagyon nagy cica már a végét járja, na ez volt Bandikám, rohantak anyukámék az állatorvoshoz vele - én dolgoztam - és bár az orvos nem fűzött hozzá nagy reményt bekötötte az infúziót neki. Megtaláltuk és kincsként vigyáztunk rá! Túlélte! Ne add fel én azt mondom!!!! Nagyon szorítok neked hogy vissza térjen hozzád bárhogyan is!!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nahát, nem is gondoltam, hogy kipréselheti magát egy cica a bukóablakon.
      Én sem adom fel! Köszönöm a drukkot és nagyon tetszik a cicád neve. :)

      Törlés
  10. A szívem szakadt meg,amikor olvastam a bejegyzésed. Igaz nekem kutyusom van, de el tudom képzelni, hogy milyen fájdalom lehet, hogy eltűnt a cicád. Ahogy már előttem írták, szinte biztos vagyok benne,hogy valaki gondját viseli most. Hallottunk már igazi csodákat, mesés módon hazakerült állatokról. Remélem,hogy te és a cicusod lesz a következő happy enddel végződő történet főszereplője. Nagyon bízom benne. Kitartás!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindegy, hogy cica vagy kutya vagy bármilyen más állat, annyira a szívünkhöz tudnak nőni! :)
      Én is remélem, hogy mi leszünk a következő "csodásan egymáshoz visszatalálók". Köszönöm a drukkot!

      Törlés
  11. Végig sírtam a bejegyzésed. Tudom milyen érzés, nekem négy éve a kutyusom tűnt el, aztán elütötte egy autó a hát előtt, amikor jött volna haza. Nagyon sajnálom, hogy eltűnt, de remélem épségben hazaér! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szörnyű, amikor nem tehetünk semmit ezekért a drága, picit barátokért. Sajnálom a kutyusod. Köszönöm, hogy szurkolsz nekünk!

      Törlés
  12. Így sem vagyok valami fényes lelkiállapotban, de most aztán végképp. Annyira meghatóan írtál róla, hihetetlen. Remélem minél előbb hazamegy hozzátok ez a kicsi Kincs, szorítok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, ne haragudj!
      Köszönöm a drukkot!

      Törlés
  13. Teljes szívemből szorítok, és az írást, a szeretetteljes szavakat megkönnyeztem. Együtt érzek és bízom benne, hogy előkerül a Drága épségben!

    VálaszTörlés
  14. Nagyon sajnálom, bár nem túl valószínű, hogy ide keveredik, de Kőszeg utcáin nyitott szemmel járok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából lehetséges, hogy elkeveredett Kőszegig, ha megzavarták vagy bezárták és esetleg elvitték. Ki tudja, hátha épp Te találod meg! :)
      Nagyon köszönöm!

      Törlés
  15. Nagyon szépen köszönöm Nektek! Sokan nem értik meg, milyen fontos lehet valakinek az állatkája. Öröm látni, hogy mások is úgy gondolkodnak, ahogy én. Ne haragudjatok, hogy nem éppen egy hangulatfeldobó írást hoztam Nektek, de szükségem volt rá, hogy elmondjam, mennyire szeretem ezt a kis pamacsot. <3

    VálaszTörlés
  16. Szívből kívánom, hogy kerüljön elő a cicád, el sem tudom képzelni mennyire szörnyű lehet... Végtére is egy családtagodat vesztetted el, legalábbis én így tekitek a kedvenceimre, gondolom te is. Küldöm felétek a pozitív energiát, hogy találjátok meg újra egymást! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Igen, én is családtagként tekintek a mucikáinkra. <3

      Törlés