Sziasztok! Éppen most értem haza a Magister első DIYDAY workshopjáról, ahol egy arckrémet és egy lemosót készíthettem el magamnak. Három órán át tartott a móka és nem csak két kencével gazdagodtam, hanem rengeteg mindent megtudtam a bőrömről és a különböző összetevőkről és hatóanyagokról is. Most pedig egy kis élménybeszámoló következik. :) 

Az eseményt alapvetően délutánra hirdették meg, de annyira népszerű volt, hogy végül délelőttre is szerveztek egy csoportot. Én a délelőtti foglalkozáson vettem részt. Először is szeretném leszögezni, hogy nagyon örültem neki, hogy erre az egészre Szombathelyen került sor. 

A helyszín a Zenit, egy hangulatos kis kávézó a város szélén, aminek van egy hátsó terme, ami elég nagy befogadóképességű. (Ezt meg is jegyzem, hátha lesz nemsokára olyan rendezvény, ami igényel egy ilyen helyet... ;))

Az asztal roskadozott az összetevőktől, amiket felhasználhattunk az alkotáshoz és minden eszköz szépen elő volt készítve. Azért volt igazán különleges ez a workshop, mert nem "egyenkrémet" kellett kikevernünk egy szigorú recept alapján, hanem a saját bőrünk igényeinek megfelelően válogathattunk az összetevőkből és tól-ig értékek mentén adagolhattuk őket. 

Azért, hogy valóban nekünk való legyen a krém, bőrdiagnosztikával kezdtünk. Kiderült, hogy a T zónámban tökéletesen hidratált, az orcáim környékén azonban felszíni vízhiányos a bőröm. Valamint mindkét területen zsírhiányos. Voltam már a Magisternél ilyen elemzésen, arról készült videó is, IDE kattintva megnézhetitek. 

Átbeszéltük az általános bőrproblémákat és bőrtípusokat, valamint az egyéni kérdéseket is. Ezután végigvettük az asztalon található kisebb-nagyobb flakonok, üvegcsék és tégelyek tartalmát. Én a zsírhiányon kívül némi bőrpírral, piros pöttyöcskékkel küzdök, úgyhogy erre a két problémára keresgéltem a virágvizek, hatóanyagok és illóolajak tömkelegében. 

Gumikesztyűt és maszkot húztunk, fertőtlenítettük az eszközeinket, élesítettük a cuki kis mérlegeket (mondtam, hogy mindent magunk mérhettünk ki!) és már kezdődhetett is a "kavarás". Alapnak kaptunk egy bázist - szóval nyugi, természetesen nem lett hasraütésszerű a dolog és persze át is beszéltek velünk mindent külön-külön; nem maradtunk segítség nélkül. Szóval, az összetevőket kimértük, majd mindent egyesével elkevertünk. 

Mikor elégedettek voltunk a színnel, illattal, állaggal, egy üvegtégelybe kanalaztuk a produktumot. Én végül egy aloe verás, meggymag olajas, E-vitaminos arckrémet készítettem, amit mandula illattal és karamell színnel dobtam fel. Nem lett se túl sűrű, se túl híg, ránézésre olyan joghurtos állaga lett. 

Mikor készen lettünk a krémmel, tartottunk egy kis szünetet, ami teával, sütivel és egy kis beszélgetéssel egészült ki. Bár általában én vagyok az, aki zavarban van, ha mások közelében valami újat kell kipróbálnia, de olyan jó kis társaság jött össze, hogy igazán nem volt miért feszengnem. 

A workshop második felében pedig az arctisztítónkat készítettük el. Igazából a krémnél tanultak miatt ez már mindenkinek ment, mint a karikacsapás. Megint mindent mértünk, adagoltunk, kevertünk. 

Olyan lemosót készítettünk, amit nem kell lemosni, nyugodtan a bőrünkön hagyhatjuk. Nyilván nem fogom pontosan leírni, miből mennyi kellett, de a hatóanyag(ok) kiválasztásán túl főleg a szín és illat összekombinálása volt itt a feladat. Mivel az enyémbe rózsa víz került, ezt a virágos illatot gondoltam tovább; eper- és ananászillattal bolondítottam meg. Az összhatás egy limonádé szerű aroma lett, imádom!

Mindkét kencénél volt egy kis verseny is, ösztönöztek minket a legfrappánsabb termékelnevezésre. A krémem a színe és az E-vitamin tartalma miatt KaramEkrém lett. A lemosóm a benne lévő rózsavíz és az isteni, üdítős illata miatt - ami szappanoperásan édes - a ROSAlinda névre lett keresztelve. 

Annyira jó érzés volt elkészíteni és aztán felcímkézni a saját kreálmányaimat, hogy el sem tudom mondani. Ráadásul este már ezeket fogom használni! :) Majd beszámolok róla, mennyire válnak be. Amúgy, a workshopon résztvevőknek a későbbiekben elkészítik majd az alkotásaikat, ha szükség lesz a következő adagra. Úgyhogy semmiképpen nem kár a befektetett időért. 

Imádtam ezt a pár kreatív órát, amikor tényleg valami olyannal foglalkozhattam, ami érdekel. Ezúton is nagyon köszönöm a meghívást és a lehetőséget a Magister csapatának! Ha Titeket is érdekelne egy ilyen DIYDAY, kövessétek a Magister Facebook oldalát - IDE kattintva megtaláljátok - és biztos nem maradtok le róla, ha legközelebb is szerveznek ilyet. 

Köszi, hogy elolvastátok ezt a bejegyzést is, ha bármi kérdésetek, kérésetek, észrevételetek lenne, bátran hagyjatok egy kommentet! 

December 25-én Castiel, a cicám eltűnt. A mai napig várom haza. Ez a nap különleges, január 23 az évfordulónk. Évekkel ezelőtt ezen a napon ugrott elém egy parkolóban két kocsi között egy nagyon apró, szürke gombóc. Az utcán született, ott lakott 7 hónapos koráig. Már novemberben elterveztem, hogy január 23-án csinálunk egy videót. Róla és arról, hogy milyen cicát örökbe fogadni az utcáról. Elmondtam volna, hogy milyen fontos, hogy féreghajtót kapjon és mielőbb lássa orvos. Egyszer talán majd lesz erről is szó. Most viszont emlékezni szeretnék ebben a bejegyzésben. Rá, a legjobb barátomra.

Sosem gondoltam volna, hogy karácsony napjának délutánján még látlak a szomszéd kertjében, aztán nem jössz haza. Mikor szólítottunk, ránk néztél, egy pillanattal később már nem voltál ott. Mindig arra gondolok, hogy kiabálnom kellett volna még utánad, nem arra gondolni, hogy elmész a szokásos vadászatodra és nem jössz haza. 

Próbálom mentegetni magam, próbálok arra gondolni, hogy megtettünk mindent. Rengetegen osztották, osztottátok meg a képet a közösségi oldalakon, amivel Cast keressük - nagyon köszönöm mindenkinek! Plakátoltunk, szórólapoztunk, felhívtuk a menhelyeket, állatorvosokat. Bemondattuk a rádióban, pénzjutalmat ajánlottunk fel. Azt hiszem, most már csak azt remélhetem, hogy magától hazajön, ha tud. 

Imádom ezt a macskát, hihetetlen egyéniség. Nagyon nehezen szelídítettem meg, hiszen előttem még senki nem fogta a kezében. Viszont annál jobb barátok lettünk. Ha kiment a kertbe és utánaszóltam, elkezdett futni felém és míg a lábamhoz nem ért, addig sírt. Én szólítottam, ő jelzett, hogy jön. 

Karácsonyra baromira felhízott, csak gurult a fa alatt, de tavaszra leadta a felesleget és hozta sorra a teraszajtómhoz az egereket, hogy megmutassa: én nem tudok vadászni. Bezzeg ő!

A kedvenc helye egyértelműen az ágyam. A takarómat nagyon szereti eltulajdonítani. Ha éjjel a lábamon alszik, lehorgonyozza úgy a takarómat, hogy sokszor nem bírok átfordulni a másik oldalamra sem. 

Loki piciként került hozzánk, Cas éppen kint volt az udvaron. Mikor bejött és meglátta, hogy másik macska jött a házhoz, három napig alig volt hajlandó bejönni. Egy hétig könyörögtem neki, mire hajlandó volt foglalkozni velem és elfogadott mást is (simi, játék) a kaján kívül. Később Lokival nagyon jó barátok lettek. A kedvenc közös elfoglaltságuk a lábamon alvás.

Amire pedig nemrég jöttem rá: Castiel egyszerűen nem bír megülni. Leül, ha ránézek már dorombol, aztán már össze is csúszik. Eldobja magát a konyhakövön, hogy csikizzem a hasát. Aztán elfut a cicatálhoz, hogy kikövetelje a napi 3-4 zacsi löncsös cicakaja adagjának egy részét. De enni is fekve szokott. Így csak fekvő/alvó képeim vannak róla szinte. Így mindenki megjegyezte, miért nem olyan képpel keresem, amin áll. Hát mert nincs olyanom! :D

Ez pedig az utolsó képem róla, egyben az utolsó közös képem vele. Picit sötét sajnos, mert nagyon korán volt, mikor csináltam. Általában úgy keltem, hogy az volt az első, hogy megölelgettem. 

Félre van téve a karácsonyi cicalöncs és jutalomfalat. Remélem, lesz alkalmam odaadni. Nem adom fel, bízom benne, remélem, hogy visszatérsz még. 

Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a bejegyzést is. Nagyon nehéz napokon, heteken vagyok túl, hiányzik ez a kis muci. Így toporog a blog is egy kicsit, mivel Cas volt a társam az írásban. Igyekszem összeszedni magam. 

Nagyon várlak haza, Castiel! <3

Az októberi L'oréal Blogger Day-en hatalmas meglepetés ért, én találtam meg a székem alján a meghívót, mely egy Discipline kezelésre szólt. (ITT olvashattok a rendezvényről.) Végül nem kellett felmennem Budapestre, hanem egy, a lakóhelyemhez közeli szalonba látogathattam el. Ez múlt héten volt, azóta már hajat is mostam, úgyhogy itt az ideje az élménybeszámolónak.  

Szombathelyen, a Creative Haj Saloon-ban csinálták meg nekem a kezelést. Bevallom, még nem jártam L'oréal szalonban, úgyhogy csak az is nagy élmény volt számomra, hogy rengeteg csodaszép terméket láttam polcokra rendezve. Sokról már hallottam, van amelyiket használom is, hiszen blogger találkozón megajándékoztak minket párral, de azért egészen más dolog úgy látni ezeket a hajravalókat, hogy üvegpolcokra vannak rendezve. Ráadásul rengeteg új dolgot tudtam meg a L'oréal Professionnel-ről és a Kérastase-ról, valamint a hajamról is, egy fodrász szemszögéből.  

De térjünk át magára a Discipline élményre! A Kérastase új termékcsaládja a nehezen kezelhető eseteken hivatott segíteni. Ha hajunk fegyelmezetlen, szöszösödik és/vagy a szálló babahajakkal van gondunk, remek megoldás lehet a kezelés. 

Az első lépés a hajfürdő (hajmosás) volt, majd a törölközőszáraz hajra tincsenként vittek fel egy keratin tartalmú terméket (Soin No.1.) egy spatula segítségével. Megszárították és kivasalták a hajam - a keratin a hő hatására épült be a hajszálakba. Ezután a felesleget kiöblítették és egyenletesen eloszlatva felvitték a Soin No.2. nevű készítményt, majd ezt is kiöblítették. A törölközőszáraz hajat átfújták Spray Fluidissime-vel, végül szárították és formázták. A folyamatot ezen a videón lépésről lépésre meg is tudjátok nézni: Katt~ 

Klaudia volt olyan kedves, hogy nem csak a kezelést csinálta meg, de a frufrumat is megigazította és a hajvégeimet is lecsipkedte (még egyszer nagyon köszönöm!). Ami azonnal észrevehető volt, hogy sokkal puhább, fényesebb lett a hajam és éreztem, hogy van egy egészséges súlya, valamint sehol nem álltak fel kis antennákként a babahajaim.

Hajmosás után: Kezelés előtt, kezeléskor és a kezelés után

A kezelés után szépen megtartotta a formáját (egyenességét), másnapra is csak enyhe hullámok lettek benne. Persze arra voltam leginkább kíváncsi, mi történik majd hajmosás után. A fenti kép két szélén láthatjátok az előtte és utána fotókat. Szerintem látni is, hogy ég és föld a különbség, pedig ugyanazzal a "technikával" szárítottam meg a hajam és ugyanazokat a termékeket használtam. Fésűvel próbáltam egyenesre szárítani a tincseket, ami most nem csak, hogy egészen jól sikerült, de sokkal rövidebb ideig is tartott, mint az "előtte" képen látható felrobbant frizura elkészítése. Nem szállt össze-vissza a hajam és még a frufrumat is sikerült a helyére igazítanom. 

Általában szárítás után úgy nézek ki, mint egy oroszlán, majd fél nap elteltével kicsit lelapul a hajam és így lesz kb. vállalható kinézete. Most azonnal úgy nézett ki, mint amilyet szerettem volna. Szuper! Gyorsabban tudom szárítani, formázni, könnyebb kifésülni, puha és fényes. Ráadásul a hajvégeimet sem látom annyira száraznak (eddig is rendszeresen használtam rá olajat, de valahogy sosem volt az igazi). Ezt a pozitív változást elvileg akár 10 hajmosásig is élvezhetem majd. 

Kép forrása: LINK

Persze a szalonban már meg is kérdeztem, hogy a termékcsalád otthoni használatra való darabjai mikor lesznek elérhetőek. Elvileg éppen novembertől lehet őket kapni, úgyhogy nagyon gondolkodóba estem... 

Ha szeretnétek kipróbálni a Discipline-t (vagy más Kérastase vagy L'oréal Professionnel terméket) és Vas megyeiek vagytok, bátran ajánlom a Creative Haj Saloon-t, ITT mindent megtudhattok róluk. Illetve ITT megtaláljátok a Kérastase szalonkeresőjét. 

Összességében tényleg nagyon jó élmény volt a kezelés, bár bevallom, az elején egy kicsit azért szkeptikus voltam (ahogy minden más, szépet és jót ígérő termékkel kapcsolatban), de azt kell mondjam, sokkal jobb lett a végeredmény, mit amire gondolni mertem. Mit jobb! Most kifejezetten szeretem a hajam. :)

Használtok Kérastase termékeket? Kipróbálnátok a Discipline kezelést?