Még húsvét előtt sikerült úgy megkívánnom a kókuszgolyót, hogy nekiálltam csinálni/feltalálni egyet. Jelenleg minél inkább próbálom kerülni a glutént és hozzácsaptam a cukrot is - gondolom, szeretem kínozni magam. 

Szóval, kitaláltam, hogy csinálok egy könnyen összedobható kókuszkuglit, ami véletlenül még vegán is lett (de javítsatok ki ha tévednék), ráadásul nem kell hozzá sokat méricskélni sem, csak egy evőkanál kell hozzá. 

Szóval, a recept:

3 ek zab

2 ek mandula (héj nélkül)

4 szem datolya (cukrozatlan)

ízlés szerint egy kis cukrozatlan kakaópor - nekem 1 ek

egy löttyintés mandulatej, hogy összeálljon a cucc

kókuszreszelék a forgatáshoz

A zab, a mandula, a kakaópor és a datolya mehet bele egy robotgépbe, amivel teljesen felaprítom őket. A még nem annyira összeálló masszához adok annyi mandulatejet, hogy formázható legyen. Majd, ahogy a klasszikus kókuszgolyónál is, kis adagokat veszek ki a masszából, amit nedves kézzel golyóvá gyúrok a tenyeremben és beleforgatok egy kis kókuszreszelékbe. Mehet tálcára vagy papírkába és kész is. A leírt mennyiségből a képen látható adag lett. Ha hűtőben pihenteted kicsit, finomabb lesz. 

Mondtam, hogy baromira könnyű és egészen egészséges is. :) 

Mindenki a tökéletes mézeskalácsra törekszik, ez az én verzióm rá. De miért is "tökéletes"? Mert nem lehet vele bántani senkit. Történetünk évekkel ezelőtt kezdődik, amikor is még kicsi voltam, de tisztán emlékszem egy mézeskalácsra, ami olyan volt, mint a kő. Ha megdobtak volna egy ilyennel, betörik a fejed. Aztán persze hanyagoltuk a mézes apró sütiket, egészen három évvel ezelőttig, amikor is már magam veselkedtem neki a sütésnek. Nem egy receptet kipróbáltam, sok-sok praktikán rágtam át magam. Bár sziklát nem sütöttem, valahogy sosem volt az igazi. Idén úgy tűnik, sikerült összesütni az eddig tanultakat, úgyhogy megosztom veletek a receptet, hátha sikerült valakinek kőkemény mézit sütni és próbálkozna egy új recepttel. Szép adag lesz belőle!

Recept:

1000g finomliszt

250g vaj/margarin

350g méz

200g cukor 

fél dl - 1 dl langyos tej

2 db tojássárgája

2 tk szódabikarbóna

1 tk őrölt gyömbér

1 tk őrölt fahéj

1 tk őrölt szegfűszeg

fél tk reszelt szerecsendió

Deszkára vagy egy műanyagtálba kimérjük a hozzávalókat. A vajat és a mézet külön tálba tesszük és mikróban megmelegítjük. Nem melegítjük forrásig a mézet (sok receptben van így, hát én többé nem vagyok hajlandó forró mézben nyúlkálni) és a vajat, csak legyenek kellemesen langyosak, a vaj/margarin kb. félig olvadjon fel. Mehet a többi hozzávalóhoz és kezdhetünk gyúrni. Nekem ilyenkor oda van készítve a langyos tej, hogy tudjam adagolni, hogy szépen összeálljon a tészta. Ha összeállt, mehet is lisztezett deszkára kb. fél cm vastagon. Szaggatás és irány a sütő, 180 °C-on kb. 5-8 perc kell neki, nem több.

Ha kihűlt, jöhet a két tojásfehérje. Kb. 220g porcukorral, egy csipet sóval és egy kupak citromlével szoktam habbá verni. Inkább egy picit folyósabb legyen, de ne annyira, hogy elmásszon a kalácsokról! Ha túl kemény, nem lehet szépen dolgozni vele, mert darabosodik. Sütőpapírból tekertem tölcsért, azzal díszítettem a két tojásból vert habbal az egész sütésnyi mézit. 

A titok:
Mindig mindent pontosan mérjünk ki.
Ne legyen forró a méz.
Ha darabokban mállik a tészta, ne sajnáljuk tőle a tejet.
Mindig jól lisztezzük a formákat szaggatás előtt.
Figyeljünk a sütési időre.

Rögtön a sütés után puha volt a süti. Fémdobozokba tettem el, ami megmaradt belőle, az most, egy hét múlva is puha. 

Sütöttetek mézeskalácsot? Ki is szoktátok díszíteni? Van bevált receptetek?

Már harmadik éve sütöm nagy sikerrel ezeket a csillag formájú kekszeket. Sokszor adom ismerősöknek karácsonyi szalvétába csomagolva ajándékba és szinte mindenki kérte már a receptjét, így gondoltam, Veletek is megosztom, hátha kedvet kaptok hozzá. Nagyon egyszerű, szinte elronthatatlan sütiről van szó, bátran próbálkozhat vele az is, aki a mézeskaláccsal fel szokott sülni.

Nagyon mutatós és ajándéknak sem utolsó. Kattintsatok tovább a receptért! :)