Ha jól belegondolok, a családban sok körömrágós volt, szóval már gyerekként ezt láttam. Aztán 17 körül lehettem, amikor hatalmas műkörmös forradalom volt itthon, elkezdtek zseléket építeni a szakemberek és hirtelen minden lánynak olyan műkörme lett a környezetemben. Na próbálkoztam én is nyilván az évek alatt felragasztós műanyag körmökkel, néha egészen jól sikerült is felapplikálni (amikor volt mire) őket, így tudtam, milyen szép tud lenni egy nem csutkára rágott ujjvég és elkezdtem én is vágyni rá.
Az egész körömrágós sztorimról régebben egyébként már csináltam egy videót, a mai napig az egyik legnépszerűbb a csatornámon. IDE kattintva tudod megnézni, ha érdekel, de röviden:
19 évesen műtötték meg az epémet, arra a műtétre növesztettem meg a körmöm és rakattam műkörmöt először. Ajándékba, magamtól, magamnak. Azóta pedig inkább több, mint kevesebb sikerrel folyamatosan hosszúak, de főleg nem rágottak a karmaim. :D Ennek idén már 10 éve. Szalad az idő.
Régebben mindig azt mondták nekem, biztos azért rágok, mert ideges vagyok. De akárhogy gondolkodom, én unalmamban, kiegészítő tevékenységként "muzsikáltam" (hallottátok már ezt a szót használni a körömrágásra?). Nem fedeztem fel, hogy lett-e helyette másik rossz szokásom és néha megbotlom az úton, általában, amikor beszakad egy körmöm. Akkor néha előtörnek a régi rossz szokások és sikerül kárt tennem a körmeimben, de ez tíz év alatt ötször ha előfordult.
Viszont, nagyon sokat segített, hogy beleszerettem a körömlakkokba. A műköröm - bár volt, hogy sima lakkozásnál is meggyanúsítottak, hogy az van rajtam -, annyira akkoriban nem tetszett mégsem, mert a 3-4 hetes töltési időket túl hosszúnak gondoltam és az az egy szín vagy minta nekem túl sok volt hetekig. Én váltogatni szerettem a színeket, akár naponta is, ha úgy hozta kedvem. Minden lakkot kipróbáltam, amit csak lehetett a környékünkön kapni, de csak tavaly találtam meg az igazit.
A legtöbb lakkal az volt a problémám, hogy két, maximum három nap után elkezdett felválni és matricaként le tudtam húzni. A többi meg szintén hasonló határidővel lepattogott, hiányos lett. Aztán összetalálkoztam az Essie lakkokkal, amiket már többször ajánlottam is nektek. Mutatom, hogyan néz ki vele a lakkozásom majdnem 3 hét után:
Bár régebben arra hajtottam, hogy akár naponta lakkot cserélgessek, egy ideje rájöttem, nem baj, ha kicsit tartósabbak a dolgok, mert ha nincs időm lakkozni, nem akarok azért ápolatlannak tűnni, mert darabkákban lepattog a lakk. Szeretem a szabadságot, amit az ad, hogy könnyen le tudom mosni otthon, de közben szükségem van rá, hogy tartós is legyen és ez pont így van jól. Sokáig én sem tudtam ezt és a rosszabbnál rosszabbul teljesítő lakkokkal is elvoltam, mondván: "ezt lehet várni tőlük, jól van ez így...". De nincs jól, úgyhogy nem véletlen, hogy manapság már szinte csak Essiet használok.
A klasszikus lakkokra cuppantam rá először, aztán idén találkoztam az új Essie Gel Couture verziókkal és mondanom sem kell, hogy függő lettem. :D A csavart üvegekbe rejtett kis csodákból elég két réteg (de néhányból amúgy akár csak egy is) a tökéletes fedéshez. Az egészet megkoronázzuk a fedőlakkal és kész a szalon hatású géllakkozás. Pluszban a száradási idők eszméletlenek, az órámon állítok a rétegek között 3 perces időzítőt és valóban meg is száradnak annyi idő alatt. Ha nagyon ügyes vagyok, formázással, mindennel együtt megvagyok 15 perc alatt és 2 hétig kifogástalanok a körmeim. A harmadik héten már szoktam látni behajlások, lepattanások, körömvég kopások apró nyomait, de nem vészesek, ez az anyag tényleg bírja a strapát.
Az Essie számomra jelenleg a tökéletes lakkmárka, nem csak azért, mert tartós, könnyen kezelhető és gyönyörű a színválasztéka, hanem azért is, mert Essie-t viselni különleges érzés. Kis luxus a mindennapokban, mégis megfizethető és mivel már vagy 20 különböző színt kipróbáltam, biztosan állíthatom, hogy tuti, hogy minőséget kapsz a pénzedért.
Akár egy szép lakkozás is lehet egy plusz löket ahhoz, hogy leszokjunk a körömrágásról, amiről amúgy beszélni is nehéz sokszor, mivel úgy tűnik, eléggé elítélendő cselekedet és sokan nem győzik hangsúlyozni, hogy mennyire gusztustalan. De többet ér, hogy jövő héten is tudom valamelyik kedvenc lakkom használni, minthogy gyorsan lerágjam aztán lüktetve fájdogáljanak az ujjaim napokig, majd várhassak a következő lakkozásra hetekig.
Összességében tehát bármiben megtalálhatjuk a motivációt és közben még kreatívak is lehetünk és jól is nézhetünk ki. Ha még két apró tanácsot elfogadtok tőlem: Régen én sem hittem benne, de egy kis tápláló körömolaj, mint például az Essie Apricot Nail & Cuticle Oil és egy kis szelén - ami tablettaként könnyen beszerezhető -, olyan csodákat művel a körmökkel, hogy csak pislogok. Mióta ezt a kombót használom, könnyebben tartom rendben a körömágyam és most a leghosszabbak a körmeim, mert nem törnek le. Remélem, Nektek is bejönnek ezek a tippek, ha szeretnétek még több lakkozást látni, az Instagramomon mindig megmutatom az aktuális színt, amit használok; ott is Negiluy néven találtok.
Kellemes lakkozást!
