Deichmann-ban
jártam, sok cipőt láttam, el akartam szaladni, szabad-e kopogni?
Nekem
nem, mert nem találok a lábamra megfelelő, kényelmes cipőt –
pláne magassarkút. Mert kicsi a lábam és a 36-os méret már
xs-es, alig pár modellből kapható. Így órákat töltök a
cipőboltban, míg végigpróbálom a kínálat azon 25%-át, amiről
azt gondolom, majd ez jó lesz nekem. Aztán nem. De lehetőségem
nyílik rá, hogy hallgassam a többi vásárlót, akik ugyanúgy
szerencsétlenek a rátalálásban, csak épp ők a cipőkre
panaszkodnak, hogy kényelmetlenek. Egy hasonló Deichmann-tortúra
alatt hallottam a következőket:
„Le
kéne vágatnom a lábujjam, akkor kényelmes lenne ez a platós.”
Ennyi bevezető után már biztosan mindenki tudja, miről van szó. Bizony, a lábujjlevágásról, amiről sokan gondolják, hogy városi legenda. Mégis ki vágatná le a kis lábujját, hogy utána kecses (csonka) lábfejét magassarkú cipőkbe tudja bújtatni?
Susan Deming például nem riadt vissza az öncsonkíttatástól és
léptei – állítása szerint, melyet minden róla szóló cikkben
közölnek – könnyebbek, mint valaha, mert élete legjobb döntését
hozta meg. Bár általában Susanról sok helyen azt írják, hogy
levágatta a lábujját, sok helyen pedig azt, hogy csak
lerövidítette második lábujját, hogy ne lógjon túl
nagylábujján, s így kényelmesen beleférhessen cipőibe.
Amerikában állítólag már bevett szokás a lábujj levágatása
vagy megkurtítása azért, hogy a mindennapi magassarkú viselés
fájdalommentes legyen. Azonban kevés helyen olvashatunk az eljárás
egészségügyi kockázatairól. Illetve, engem személy szerint az
is érdekelne, hogy az egyensúlyozást mennyire befolyásolja a
lábujjaktól való megválás.
Természetesen több, cipő kényelmesebbé tevő beavatkozás is
létezik, például a talp botoxszal való beinjekciózása. De miért
nem találni egy olyan cikket, ami kijózanítja a spagetti
vastagságú sarkakon tipegő hölgyeményeket? Ha nem is csak azt
nézzük, hogy az egészségre káros hatásai lehetnek a lábujj
levágásának – hiszen vannak, akiket ezzel nem lehet ösztönözni
a hasonló beavatkozásokról való lemondásra – miért nem
hangoztatja valaki, hogy „te szerencsétlen, hogy fogsz kinézni
csonka lábfejjel”? Miért nem tálalják a témát negatívan?
Miért kell ehhez a cukormáz (a „szexi a tűsarkú”) és miért
nem mondja ki valaki, hogy őrültség ez az egész? A TB nem
támogatja természetesen az ilyen műtéteket. Plasztikának számít,
drága és felesleges. Inkább adakozz vagy vegyél kutyát, ha
ennyire unatkozol. Meg különben is; mihez kezd a delikvens a
levágatott „kényelmetlenítővel”? Hazaviheti, mint epekövet a
műtét után?
Ti mit gondoltok erről a hóbortról? Levágatnátok a lábujjatok egy-két tűsarkúért? Szép lehet egy lábfej kisujj nélkül?
