Remélem, nem unjátok a zsákmányos bejegyzéseket, mert most is egy ilyen fog következni. A Bécs melletti (Vösendorf) Shopping City Süd-ben jártunk augusztus egyik utolsó napján. Gondoltam megmutatom Nektek, miket vásároltam, pláne, hogy van pár olyan dolog is, ami miatt még mindig lelkesen ugrálok, annyira örülök neki.  

Azokkal a dolgokkal kezdek, amik a Primark-ból vannak. Mindig úgy veszem észre, hogy egyre több lakberendezési holmi kerül ki a boltban a polcokra. Épp a gyertyák között kallódtam (ebből is csupán csak 2 polcnyi van...), amikor kitettek egy magasabban lévő polcra három csomag valamit. Közelebb érve láttam, hogy hát az a valami nekem kell - a képen látható Harry Potteres dolog volt az. Szerintem nem nagyon kell mit hozzáfűznöm, jópáran vagyunk, akiknek egy ilyen láttán megdobban a szívünk - nem? Jókor voltam jó helyen, le tudtam halászni magamnak egyet. Mire elértem (pici vagyok na, bőven a fejem felett volt), addigra a többit is levették már és kiürült a polc. 8 euró volt, de megérte. IMÁDOM. :) 

Szintén a Primark-ban vettem még egy mustárszínű ujjatlan felsőt, aminek a nyakán gyöngydíszítés van, ez 8 euróról 3-ra volt leárazva. Az iskolakezdés miatt elég sok írószer is volt most és megakadt a szemem egy szetten, amiben rézszínű rajzszögek és márványmintás csipeszek vannak. Mondanom sem kell, hazajött velem, szintén 3 euróért. 

Még mindig Primark - egy pár uborkaforma gélpárna - hűtőből előkapva (talán) lehúzza a puffadtságot a szem környékén. Mostanában sajnos már látom, hogy rám férne, 1 euró 50 centért gondoltam csak kipróbálom, meg hát persze másra is jó lehet. Különben olyan szaga van, hogy megirigyelhetné egy frissen kicsomagolt úszógumi is. 

A cica alakú sütikiszúró a Butlers-ből van - gondolom, ezt itthon is lehet kapni -, 3 euró volt szintén. Kicsit izé ennyi pénzt kiadni egy darab kiszúróért, de elég jó anyaga van, masszív, nem fog eldeformálódni egy adag tészta kiszurkálása alatt. Meg hát, ez egy cica! :P 

A szarvasfejes fülbevalók az Orsay-ból vannak, kb. 5 euróba kerültek. Szeptembertől több ékszermárkánál is lehet oktoberfest inspirálta darabokat kapni, tavaly egy statement nyakláncot vettem, idén a szarvasokat egy ilyen "ünnepi" kollekcióból. 

Nem sok énekes van, akitől sok-sok-sok számot ismerek, az egyik kivétel Katy Perry, akinek a Killer Queen parfümjére teljesen rá voltam csavarodva. (Megj.: jó lenne venni még majd belőle.) Így amikor a Dm-ben megláttam a Mad Potion-t, azonnal magamra fújtam és nagyon tetszett, úgyhogy hazajött velem. Kb. féláron, olyan 15 euróért (14 valamennyiért) vásároltam meg a 30 ml-es kiszerelést.

A végére pedig a sminkcuccok, amiket tényleg nagyon próbálok visszaszorítani és így visszagondolva sikerül is, mostanában alig vettem kencét. De vannak dolgok, amiknek nem bírok ellenállni, ilyen például a Kiko. Nagyon szeretem a márkát, ha kimegyünk, előtte mindig bújom a honlapjukat, hogy mi szép van náluk. De igazából nagyon keresgélni sem kell, nagy képekkel tűzdelt hírlevélben küldték ki a csokikockákra hajazó pirosítójukról szóló híreket. Imádom a csomagolást, a színeket! Ahogy látjátok, kettőt is megvettetem - a négyből -, darabját ~  11 euróért. Hát igen... Azt mondtam már, hogy illatosítottak? Isteni vaníliaillatuk van, ami elég erős is, ha felnyitjuk a csomagolást, nem kell belehajolni a termékbe, hogy érezzük az illatát. 

Ezeket a szépeket vettem Ausztriában. Tetszik Nektek valamelyik? Van olyan, amit megvettetek volna Ti is? Olyan, amit nagyon nem? 

November beköszöntével engem már a karácsony szele is megérintett. Eddig igyekeztem keményen ellenállni, de ma reggel már karácsonyi dalt hallgattam és előkaptam azt a zöld Kiko szemceruzát is, ami bár a nyár(vég)i kollekció része volt, már akkor az ünnepekre gondolva vettem meg.

Az alap tehát a zöld ceruza volt, amit felvittem a mozgószemhéjra. Egy tiszta satírozóecsettel elmostam a széleket, majd egy közép sötétbarnát vittem fel a mélyítővonalba és picit visszakanyarítottam az alsó pillasorhoz. A két szín keveredéséből már kezdett kialakulni a képen látható szürkés, de egy picit a tompítás kedvéért még felvittem a mélyítőszínre és a szemöldök alá egy világos, rózsaszín beütésű szemhéjpúdert. Ebből kapott még egy keveset a belső szemzug is. Meghúztam a tusvonalat, jó hosszú, elvékonyodó farkincát hagyva neki. Szempillaspirál, alapozás, szemöldökigazítás és egy kevés ajakfény következett. 

Amit használtam:

Rimmel Lasting Finish Primer

Max Factor Facefinity alapozó - Warm Almond 45

Kiko Color-Up Long Lasting Eyeshadow - 22 (zöld)

Revolution Iconic 1 paletta - 1. és 5. szín

L'oréal Super Liner So Couture szemhéjtus

Lancome Grandiose szempillaspirál

Maybelline Master Shape szemöldökceruza (nincs a képen)

Catrice Beautifying Lip Smoother 010 Sweet Caramel

Tudom, még kicsit korai, de gondoltam azért megmutatom ezt a pöppet ünnepi hangulatú sminket, hátha valakinek megtetszik és kedvet kap az elkészítéséhez. 

Szoktatok zölddel sminkelni? Van "szokásos" ünnepváró sminketek? 

Sziasztok! Aki követ Instagramon és/vagy Facebookon, láthatta, hogy múlt héten elutaztunk, Lignano (Olaszország) volt az úti cél. Nem volt hónapokkal előre betervezett nyaralás, nem készültem rá előre, így nem is volt itt a blogon sem "mit viszek/veszek a nyaralásra" bejegyzés, viszont gondoltam, ha már úgyis csináltam pár képet, megmutatom Nektek, merre jártunk.  

Lignano az Adriai-tenger mellett fekszik Olaszországban. Eléggé kedvelt üdülőhely, rengetegen megfordulnak itt és nem meglepő, ha az ember magyar szót hall, amikor a városban sétál. Sabbiadoro városrészen jártunk, ez hosszú, homokos strandjáról híres és a három városrész közül (Pineta, Riviera, Sabbiadoro) a legfelkapottabb. 

Természetesen itt is, mint minden más sziesztát tartó országban, inkább az esti, éjszakai nyüzsgés a jellemző. Napközben csak páran vásárolgatnak vagy igyekeznek a strandra.

Bár Olaszországról van szó, én nem sok minden olaszosat látok ebben a településben, mivel hiányzik az óváros és igazából semmi történelmi jelentőségű nem történt itt. Lignano (és a mellette lévő település, Bibione) számomra inkább amolyan direkt turistaparadicsom, Luna Parkkal (vidámpark) és hosszú sétálóutcával - rengeteg bolttal. 

Igazából szinte mindent lehet kapni a sétálóutcán a gyümölcstől elkezdve a ruhákon át, a legszokásosabb hűtőmágnes, képeslap szuvenírekig. Az olcsóbb boltok szinte ugyanazt kínálják, mint nálunk a kínai üzletek, csak sokszoros áron (egy karkötő 200 Ft helyett 6 euro). Gyümölcsből vannak érdekesebbek is, mint itthon, például mini banán vagy kaktusz gyümölcs és szinte mindent lehet kapni felkockázva, dobozokba porciózva. Ezek közül engem csak a kókusz hatott meg (amit egyébként a strandon kiabálva is árulnak), kétszer is vettem kisebb dobozban. 

De van itt még karácsonyi holmikat, élethű művirágot és márkás termékeket áruló bolt is. Parfüméria is van, YSL, Prada, Clinique, stb, pont olyan áron, mint itthon, illetve márkás táskákat is lehet kapni, az egyik boltban 20% kedvezmény járt a Guess táskákra, így aki ilyesmire vágyik, kifoghat egészen jó akciókat is. 

Ha már Olaszország, akkor pizza. Bár tésztát szerettem volna enni, de nem jutottam dűlőre a pincérrel, így tonhalas pizza lett a vége. Bár kicsit féltem a paradicsomos alaptól, újra rá kellett jönnöm, hogy kint nem ugyanazt a ketchup ízű, túlfűszerezett, vastagon kent gyomorölőt jelenti, mint itthon. Általában minden pizzára csak egy-két feltét jár, ha valaki ketchupot akar, külön kell kérnie és fizetnie érte.

A szállásunk egy kikötőben volt, a teraszról bele lehetett (volna) ugrani a vízbe, közvetlenül mellettünk ringatóztak a vitorlások, csónakok. Akármelyik ablakon néztem ki, vizet láttam. Meg sirályokat. Nem is tudom, hogy mondjam... Ezeknél a madaraknál idegesítőbbekkel még nem találkoztam, olyan a hangjuk, mintha állandóan kacagnának vagy bőgnének. Viszont a magyar száraz kenyeret azt nagyon szerették és az etetésükben leltem némi örömöt, úgyhogy megfértünk egymás mellett. 

Hoztam pár képet a kikötőről is, ezen az utolsón láthatjátok, hol laktunk (jobb oldal). Ahogy írtam, a teraszról bele lehetett ugrani a vízbe, a szomszédban nyaraló srácok egyike meg is tette. Különben olasz fiatalok voltak mellettünk, Milánóból utaztak fel Lignanoba és hát mit mondjak, tudtak bulizni. 

Ilyen volt a kilátás a szobából. Egy parkosított rész volt az épület előtt, ezen át lehetett lejutni a medencéhez, ami mögött szintén egy kikötőrész volt, még hátrébb pedig a tenger. A strand távolabb volt és nem hoztam róla képeket, mert számomra fura lett volna, hogy a több száz strandoló között elkezdek kattintgatni, viszont utolsó nap esett (Instagramon erről videót is láthattatok) és kiürült a medence, így ott volt alkalmam fényképezni. 

Nagyon hangulatos és szép volt, bár bevallom, nem mentem bele. De az oszlopok a medence környékén nagyon tetszettek. 

Ezen a képen Lili napozik az eső után, róla készült a legtöbb nyaralós kép. Mindig visszük magunkkal, nagyon jól szokta érezni magát és a 6-7 órás autóutat is bírja minden gond nélkül (általában az ölemben szokott aludni vagy nézeget ki az ablakon). 

Persze nem jöhettem el úgy, hogy ne vásároljak kencét. Jártunk már Bibionéban, ott egyáltalán nem találtam a városban parfümériát, drogériában pedig inkább csak sampont, papírárut találtam. Így már akkor körülnéztem, merre lehet egy nagy plázát vagy valami olyan helyet találni, ahol sminktermékeket lehet vásárolni. Portogruaroban van egy pláza, az Adriatico 2, itt van Kiko, Lash, H&M, cipő- és lakberendezési bolt, fodrász, minden, ami csak kell. (Ha autópályán szeretnénk átjutni Lignano/Bibione-ból, 2.20 euro.) Ide leírom a címet is: Via Prati Guori, 29, Portogruaro Venezia

A másik hely, ahova végre sikerült eljutnom, (szintén Portogruaro) a Sephora. Tavaly már megpróbálkoztunk vele, de egyszerűen annyira eldugott helyen van, hogy feladtuk. Egy téren van, csak gyalog lehet megközelíteni, így a GPS nem segített, ráadásul nem találtunk a közelben épkézláb utcát sem, amire be lehetne hajtani autóval. Úgyhogy helyi segítséget vettem igénybe, egy olasz hölgy elkísért minket az ajtóig. A végeredményt pedig láthatjátok a képen. A Sephora címe: Piazetta XXVII Febbrairo 1944, 8 Portogruaro Venezia

Számomra igazából itt vége is a nyárnak és már az őszi színek és dekorációk foglalkoztatnak, úgyhogy ilyen témájú bejegyzések fognak beszivárogni a blogra lassan, de biztosan. Persze lesz szó a kint vásárolt dolgokról is. :)

Nektek mivel telt a nyár? Voltatok nyaralni?  

Az előző zsákmányos bejegyzésben mutatott kis lila L'oréal ceruza nem maradt sokáig felavatatlan, annyira kíváncsi voltam, hogy mit tud, hogy alig bírtam ki, hogy legalább lefényképezzem, mielőtt kipróbálom. Készítettem képeket a sminkről is, ami készült vele, fogadjátok sok szeretettel! :) 

Már alig van hátra valami ebből az évből, hamarosan itt az összegzés ideje, de még mielőtt nekiállnék listákat írni és a következő éven agyalni, gondoltam, megmutatom Nektek a manikűrt, amivel búcsúztatom az évet. Bohókás, vidám lakkozás lett ez, most mindenféle csillogás-glitter-flitter nélkül, mert abból nekem már sok volt karácsonykor. Ráadásul rövid körmökkel üdvözlöm az Új évet, ami kicsit letörte a kedvem, de hát annyi baj legyen.

 

Eljött az utolsó ékszeres-körmös kihívás is. A mostani ékszerről a water marble jutott eszembe, amit annyiszor láttam már és olyan könnyűnek tűnt, gondoltam, itt az ideje kipróbálni. Nos, a videók hazudnak (na jó, nem, csak olyanok csinálják, akik már jól begyakorolták ezt a technikát). Amit viszont én összeszenvedtem... Kár, hogy nem vettem videóra.

 

Azért valamit csak összehoztam, igazából a legelső, amit a hüvelykujjamra csináltam, egészen úgy néz ki, mintha értettem volna a dologhoz. A többi ujjamra azonban nem sikerült hasonlót produkálnom.

Egy nagy bejegyzésben szedtem össze a nagy nyári kedvenceimet, hiszen a három hónap alatt szinte mindig ugyan azokat a termékeket használtam, így gondoltam nincs értelme havi kedvences bejegyzést csinálni. Kicsit hosszú, kicsit tömény és még videó is van hozzá. Próbáltam rövidre fogni legalább a leírásokat, van, ahol ez sikerült is. Remélem, azért tetszeni fog nektek. 

Ma egy outfit bejegyzést hoztam Nektek, kíváncsi vagyok, tetszeni fog-e. :) Életem első, nagy, forgatagos konferenciáján vettem részt ma Budapesten a Magyar Telekom székházában. Már a meghívóból kiderült, hogy üzleti megjelenést várnak el, így alkalmazkodva a dressz kódhoz, valami csinos ruhát kellett kerítenem. Tudom, hogy nőknél kosztüm vagy legalább kosztüm-szerűség lenne az üzleti megjelenés, de méretcsökkenésemből fakadóan nem, hogy kosztümöm, de még „ünneplős szoknyám” (fekete) sincs. Venni, varratni késő volt, így itthon kellett előásnom valamit. Szerencsére volt olyan alkalom, amire ruhát kellett vennem, bár picit segíteni kellett rajta biztosítótűvel – mondjuk még a derekánál így is nagyon laza maradt. A lényeg, hogy összevakartam azért egy egészen tűrhető szettet, amivel nem égtem be, mert senki nem volt kosztümben.